Társadalmi konzultációt kezdene a NAT-ról a miskolci Herman Ottó Gimnázium

Az elmúlt napokban rengeteg vitát váltott ki az új Nemzeti Alaptanterv. Sokakban számtalan kérdés merült fel, ezért a Miskolci Herman Ottó Gimnázium nevelőtestülete is úgy döntött, ők is feltesznek párat a NAT-tal kapcsolatban.

Nyílt levelükben azt írják: „Mint sok más iskolában, így mi is azt tanítjuk a gyerekeknek, hogy ha nem értenek valamit, akkor bátran kérdezzenek. A módosított Nemzeti Alaptanterv megjelenése után nekünk is rengeteg kérdésünk van.”

Kérdéseik a következők:

Ha a magyar diákok tanóráinak száma és az otthoni készülés ideje több, mint a Munka Törvénykönyvében megszabott heti munkaidő, akkor a módosítás szerinti 1 órás mérséklés a diákterhek – az ígértnek megfelelő – radikális csökkentésének nevezhető-e?
Ha azonos óraszámban több tananyag van előírva, mint eddig, akkor az tehercsökkentés-e?
Az előbbi kettőt figyelembe véve gyermekközpontú NAT-ról beszélhetünk-e?
Ha megszűnik egy adott iskolatípusban valamelyik tantárgy, akkor az adott szakos kolléga esetében ezt tehercsökkentésnek nevezhetjük-e?
Ha a pedagógusnak olyat kell tanítania a tantárgyak átstrukturálása miatt, amire nincs képesítése, akkor az vele szemben etikus-e, a tanítás szempontjából szakszerű-e?
Ha több lexikális, leíró tananyagot ír elő a módosított NAT, akkor az tényleg modern-e?
Ha pont a természettudományos tantárgyak szorulnak háttérbe, akkor az XXI. századi-e?
Ha néhányan, a nyilvánosságot kizárva készítik az egyik legfőbb pedagógiai szabályozó dokumentumot, akkor az konszenzuson alapulónak tekinthető-e?
Ha a diákokat nem kell kritikus gondolkodásra, véleményalkotásra nevelni, akkor az egy demokráciában elfogadható-e?
Ha a középiskolás korosztály nagyobbik részére nem is vonatkozik az új alaptanterv, akkor az nemzeti-e?
Ha olyan tartalmak kerülnek bele, melyekkel kapcsolatban nincs egyetértés, viszont alkalmas arra, hogy sokadszorra is egymásnak ugrassza a szétszabdalt társadalom különböző csoportjait (és ezzel elvonja a figyelmet a NAT valódi pedagógiai problémáiról), akkor szintén az a kérdés, hogy nemzeti-e?
Ha egy szabályozás megnyomorítja, maradék kedvüket is elveszi azoknak, akikre vonatkozik, akkor humánus-e?
Ha ez az a NAT, amit a 2016-os (!) nyílt levelünk óta ígérnek, akkor elégedettek lehetünk-e?
Ha mindez nekünk adófizetőknek milliárdos összegbe került, akkor megérte-e?
Végezetül ettől a törvénytől a magyar közoktatás színvonala jobb lesz-e?

Közleményükben arra kérnek mindenkit, hogy ezekre őszintén feleljenek, „mert ezeket a válaszokat saját gyerekei, unokái, tanítványai szemébe nézve kell elmondani!”.